A Nyugati Királyság trilógiája elérkezett a lezárásához a Várgrófok által. Ha eddig úgy gondoltad, a Nyugati Királyság bármely korábbi két részére, hogy összetett, komplex játékok lennének, hagy éljünk egy rendkívül szemléltető idézettel: „Az Építőmesterek, ha meglátják az utca túloldalán a Lovagokat, hangosan és előre köszönnek. A Várgrófok viszont az a játék lesz, ami előtt mindkét korábbi szótlanul és tisztelettudóan térdre borul.” Mielőtt még azonban megijednél, nem lesz nehezen tanulható a játék, sőt! Ha ismered a trilógia előző darabjait, akkor nagyon hamar és könnyen meg fogod ezt is érteni, hiszen ugyanazt a logikát követi a játék. Ha viszont nem ismernéd (azon túl, hogy ezt a hiányosságod pótolod), akkor sem kell kétségbe esni. A szabályfüzet ugyan soknak tűnik, de ahogyan a korábbi részek esetén, úgy itt is is, rendkívül olvasmányos, érthető logikai menet mentén megírt. Ami a terjedelmét adja, az a már szinte szájbarágós magyarázás, ahogyan ugyanazt az akciótípust minden lehetőségnél is leírja, illetve a gazdag illusztráltsága. Ha ezeket kivennénk, nagyjából negyedére csökkenne a szabályfüzet terjedelme, viszont akkor már túl tömény lenne. Éppen ezért nem is ecseteljük hosszasan, maradjunk az átfogó képet alkotó, szűkebb leírásnál! A Várgrófok kerettörténete szerint a királyság meggyengült, az uralkodó a külhoni fenyegetésre már nem tűzzel, vassal, kereszttel válaszol, mint néhány évtizeddel ezelőtt, hanem megpróbálja az ország kincstárából, az ország földjéből megvásárolni a barbárok, az idegen vademberek hűségét és a békét. Ez vezet el egészen addig a pontig, amíg a kincstár végül teljesen kiürül, szinte talpalatnyi föld sem maradt hazafi kézen. Ekkor döntenek úgy a Várgrófok, akiknek szerepét magunkra fogjuk ölteni, hogy a király iránti hűségnél fontosabbá válik a haza iránti hűség, és ideje kezükbe, kezünkbe venni az ország jövőjének sorsát. A játék rendkívül változatos és variáns, az összetettségét nem a nehezen tanulható szabályok, hanem a megszámlálhatatlan sok választási lehetőség fogja adni. Először is, az asztalkép csodálatos, azonnal beszippantja a játékosokat, ugyanis tényleg megelevenedik egy kastély és annak környéke, ami a játékteret, a táblát fogja adni. A teljes igénye nélkül, a legfőbb mechanizmusok, amiket a játék használ: a pakliépítés (deck building), munkáslehelyezés (worker placement), nyersanyag beosztás (resource management), valamelyest a szettgyűjtés (set collection), de ami a legizgalmasabb, és korábban még nem volt a Nyugati Királyságban, az a tárcsa (rondel). A játéktábla ugyanis, akárcsak korábban, akcióhelyekkel van teli, ahová a munkásainkat pakolgatjuk, viszont a trilógia előző két részével ellentétben ezek között a helyek között a várgrófunk (aki valójában egy speciális munkás) fog haladni, és mindig csak előre felé léphet, vissza nem, így fog a vár körül, annak környékén körkörösen haladni. A "sima" munkásaink pedig udvaroncok, akiket a várba juttathatunk, de erre még visszatérünk. Tehát a játék alapkoncepciója, hogy lóháton járjuk a vidéket, ahol megállunk, ott tudunk akciókat végrehajtani, amiből 4 fajta áll a rendelkezésünkre, és ezen 4 akció felhasználásával kell a lehető legtöbb pontot elérjük, miközben a királyságot vagy önfeláldozásunk árán felfuttatjuk, vagy önös érdekeinkért cserébe véglegesen a nyomorba taszítjuk. Az akciók 2-2 párba vannak rendezve, attól függően, hogy a játéktáblán, vagy ha úgy tetszik, tárcsán, hol helyezkednek el. A külső sávon haladva tudunk kereskedni, nyersanyagot begyűjteni, beváltani, vagy építkezni. A játékban 3 fajta épület áll a rendelkezésünkre, ezek funkcióban nem, győzelmi pontokban és nyersanyag költségben azonban eltérnek. Bármikor, ha építünk, bármelyiket építhetjük közülük, csak ki kell tudjuk fizetni őket. Ami szintén újdonság, és ilyen nem volt a Nyugati Királyságban, azok az épületeket összekötő kapcsok. Megadott helyeket ugyanis "láncok" kötnek össze, és amikor ezek befejezésre kerültek, tehát mindkét végükön van épület, mindkét játékos megkapja az egyszeri összekapcsolási bónuszt. Természetesen lehetőség van kizárni a többi játékost ebből, ha egyedül kapcsoljuk össze két épületünket, de a bónuszt ekkor nem kapjuk meg duplán. A belső sávon haladva a két akciónk a kéziratok írása vagy az udvaroncok lehelyezése. Előbbivel nyitott könyv alakú tokeneket gyűjtögethetünk, amiknek elég magas megszerzési költségük van, de cserébe az értük járó GyP is kiemelkedő, főleg, hogy szalagokkal jelzik, melyik kötet melyik gyűjteménybe illik, és akkor extra pontokat, és jutalmakat érnek. Utóbbi egy belső mini-versengést eredményez a játékosok között, mivel a várnak is megvannak a maga ösvényei, folyosói. Amikor egy munkást a várba sikerül helyezzünk, kapunk érte egy lehelyezési bónuszt, viszont ezen folyosók körcikkekre vannak osztva, és egy-egy ilyen körcikkben legfeljebb három munkás tartózkodhat. A többletet valamelyik oldalsó cikkbe, vagy nevezhetjük szobának, kell mozgassuk. Ha viszont sikerül elérni, hogy egy szobában 3 saját munkásunk legyen, az egyikük beljebb halad a kastély egy belsőbb körébe, a többiek visszakerülnek a táblánkra. A második körben is minden szobának egyedi lehelyezési bónusza van, és még itt is több szoba van a gyűrűn belül, de már kevesebb, mint a külső gyűrűn. Ha pedig innen is sikerül beljebb mozognunk, a legbelső, középső szobába, ott már nem lesz több terem, és onnan nem lehet kitúrni a munkásokat, de vissza sem lehet őket kapni. Viszont, a legfontosabb, hogy aki először jut be oda, illetve bármikor a játék során, akinek a legtöbb munkása van a belső várszobában, az megkapja a vár uralkodója címet, ezáltal egyel több kártyát tarthat a kezében. Az akciók kiválasztása ugyanis lapok kijátszásával történik. Ahogy az már megszokható volt a Nyugati királyság korábbi részeiből, a lapok itt is nyelvfüggetlenek, csupán ikonokkal dolgoznak, amikből ugyan lényegesen több van, mint a korábbi részekben, de nem lehetetlen őket megjegyezni. Gyakorlatilag a 4 fő akciót erősítik, egy példánál maradva, ha az adott helyszínen a kereskedés 2 zsák ikonba kerül, és nekünk a körünk során a kijátszott kártyáinkon, valamint a játéktáblánk permanensen felfedett pontján 4 zsákunk, akkor kétszer hajthatjuk végre a kereskedést. Ezen felül, akárcsak a korábbi részekben, a bűnözésnek itt is nagy szerepe lesz. Míg az Építőmesterekben az erényünk állását befolyásolta a törvénytelen cselekedetünk, a Lovagokban pedig bűnöző munkást kaphattunk, ami bármelyik szerepet ellátta, itt a kártyáinkon lévő ikonjaink között fognak felbukkanni a lila koponyák, amik bármelyik ikont helyettesíthetik. Illetve, amire még fontos odafigyelni a kártyák terén, az az, hogy mindegyik három körön keresztül marad a táblánkon (balról jobbra csúsznak folyamatosan), és mindegyik máskor fejti ki a képességét. Van, ami kijátszáskor, van, ami végig, amíg a táblán van, és van, ami csak akkor, ha már kikerül a táblánkról. Ezen felül, minden körben a kijátszásuktól függ, hogy mennyit mozgathatunk a várgrófunkon. Valamint, a vár körüli vidéket járva tudunk új embereket toborozni, akár a paklinkba megvásárolni, akár eldobatni őket, hogy az adott körre megadják a 4 fő akció egyikéhez az erősítést. Bármelyiket is válasszuk azonban, minden kártya megszerzéskor vagy eldobáskor mozgatni fogja vagy az erényünket, vagy a korrupciónkat. Ez a kettő egy újabb olyan része a játéknak, amit menedzselnünk szükséges a játszma során, és bár szerepeltek korábban ilyen-olyan módon, most teljesen máshogy viselkednek. A táblánkon ugyanis van egy sáv, aminek a két szélén ez a két korong helyezkedik el, és megadott akciók esetén egyik vagy másik mozogni fog, akár az ellenfeleink körében is, akárcsak az övék a mi körünkben. Amint ez a két korong találkozik, onnantól együtt mozognak tovább, és megadott időközönként a fordulók során, az ütközést követően kiértékelésre kerülnek. Ilyenkor mindig kapunk egy új adósság vagy okirat kártyát. Előbbi ugyan negatív GyP-t ér számunkra, de van lehetőség kiváltani, mint a korábbi játékoknál, valamint ezek begyűjtése fogja a királyságot újra felvirágoztatni. Ezzel szemben az okiratok már begyűjtésükkor is adnak GyP-t, és őket is át lehet fordítani, egy még értékesebb oldalra, viszont ezen kártyák gyűjtése a nyomorba és nincstelenségbe taszítja az országot. Viszont, a játék addig nem fejeződik be, amíg egyik vagy másik pakli (ritka esetben mindkettő egyszerre) el nem fogy. Lényegében ennyi lenne hát a Nyugati Királyság trilógiájának, a Várgrófoknak a részletesebb leírása. Természetesen ezt lehetne tovább boncolgatni, mélyebbre ásni az akciókban, de úgy véljük, ennyiből már azért átfogó képet tudtál kapni a játékról. Ahogy korábban is mondtuk, a játék alapja nem bonyolult, summázva: a köröd elején kijátszol 1 kártyát a kezedből, ennek értéke alapján mozgatod a várgrófodat a vár körüli külső vagy belső ösvényen, majd ahol megállsz, ott tudsz akciót végrehajtani. Ez lehet kereskedés (nyersanyagok gyűjtése), építkezés (épületek lehelyezése egyszeri bónuszért a térképtárcsára, valamint a játéktáblán permanens előnyök feloldása), kézirat gyártása (egyszeri bónuszok begyűjtése, szettek gyűjtögetése a nagyobb GyP-ért), valamint munkások várba helyezése (szintén egyszeri bónuszok a lehelyezés / mozgatásért cserébe, ezen kívül versengés a vár uralkodója címért). Ezeken kívül pedig oda kell figyelned az erény / korrupció jelölőid helyzetére, a paklid építésére a jobb lehetőségek reményében, és ami a legfontosabb, a királyság adósság / okirat kártyáinak gyűjtésére a végső győzelmi pontok miatt. Egy-egy elem nem sok, viszont ezek együttese alkot egy ilyen masszív, kemény gondolkodásra késztető, mégis kellemesen bonyolult társasjátékot. Az újrajátszhatóságról pedig a moduláris tárcsa és a több mint 200 kártyalap gondoskodik, míg a játék lehengerlő asztalképét szintén a moduláris tárcsa, a több mint 200 jelölő és a 3D-s kastély adják. Készen állsz megvívni a Nyugati Királyság utolsó, mindent eldöntő, legfontosabb csatáját? Az ország jövője a te kezedben van! Reményt vagy nyomort hozol el számunkra, vikomtunk?
