Több mint százhatvan éve, hogy napvilágot látott Madách halhatatlan remekműve, Az ember tragédiája, mely Arany János elhamarkodott első bírálatától, majd bölcs szövegkorrekcióitól a kultuszmű rangjáig nagy utat futott be. Egészen az utóbbi évekig az irodalomtörténészek nem tudtak mit kezdeni a mű belső ellentmondásaival, következetlenségeivel, míg az újabb elemzések a korban divatos alkímiai és gnosztikus, illetve egyéb ezoterikus művek szellemisége tükrében egy rendkívül bonyolult világképi szerkezetet tártak fel a Tragédiában.