A mélylélektani, freudi alapokra épülő regény főhőse, Tábory Elemér a (poszt)modern kor állandó tudat-hasadással küszködő tömegemberének prototípusa. Egymást váltogató álmai – amelyekről a regény végére kiderül, hogy saját gondolatai, személyiségének egymást elfedő rétegei – végső kétségbeesésbe, öngyilkosságba taszítják.