Kezdő gépíró tanítványaimtól gyakran hallom, hogy ők már „évek óta gépírnak, jól gépírnak, gyorsan gépírnak, és fejből tudják, hol helyezkednek el a betűk a billentyűzeten…” Amikor végül megmutatom nekik, mit jelent valójában gyorsan és jól gépírni, az ámulattól szólni is elfelejtenek. Abból, hogy a számítógépet szinte mindenki használja, nem következik, hogy szakszerűen is használja. A számítógép úgy terjedt el a mindennapok munkaeszközeként, hogy közben a kezeléséhez szükséges alaptudás, a tízujjas vakírás tudása egy szűk réteg kiváltsága maradt. A tízujjas vakírás olyan írástechnikát jelent, amelynek segítségével gondolkodás nélkül igen gyorsan – percenként akár 400–500 karaktert – tudunk írni, s közben nem a kezünkre figyelünk, hanem a másolandó szövegre. Szabályos vakírással rövid idő alatt pontos, javítást alig igénylő írásmunkát készíthetünk, valamint számos, a helytelen billentyűkezelésből eredő egészségügyi problémát előzhetünk meg. A szakszerű billentyűkezelés bármely életkorban elsajátítható, a helytelenül rögzült mozdulatok viszont később már nehezen korrigálhatók. Digitalizált világunkban a tízujjas vakírás a digitális kultúra nélkülözhetetlen része. A precíz és gyors munka nemcsak az ügyviteli munkakörökben alapkövetelmény, hanem például egy privát e-mail, egy beadandó dolgozat, egy munkahelyi tájékoztató anyag stb. elkészítésénél is nagyon fontos. A vakírás megtanulására fordított időt nem érdemes lerövidíteni! A tízujjas vakírást nem lehet néhány hét alatt megtanulni. Az automatizmusok kialakulásához, a mozdulatok készségszintű rögzüléséhez időre és rendszeres gyakorlásra van szükség. A kitartás és a türelem azonban megtérül, és a betűtanulás befejezése után – ha valaki használja a megszerzett tudást – a gépelési sebessége hétről hétre emelkedni fog.
