„Szüntelenül azon kell igyekeznünk, hogy egyszerre legyünk Athén és Spárta. És egyáltalán nem tudhatjuk: élhetünk-e valaha is normális, szabad, stabil, biztonságos életet. Fenyegetettség és aggódás nélkül. Lehetünk-e valaha is otthon.” „Úgy tűnik, meg kell járnunk a poklot, hogy eljussunk odáig, ahonnan kivételesen derült időben legalább a mennyország távoli peremét látni.” David Grossman évek óta kommentálja az izraeli és palesztin helyzetet nemzetközi magazinokban (The Guardian, Frankfurter Allgemeine Zeitung, The New York Times). De a 2023. október 7-i terrortámadás és az azt követő események után nehéz megszólalni. Grossman azonban nem lenne önmaga, ha a kezdeti sokk után nem tenné fel a szükséges és fájdalmas kérdéseket: Hogyan történhetett ez meg? Miért vesztette teljesen szem elől a botrányaival elfoglalt Netanjahu-kormány Gázát és az ott élő palesztinokat? És „kik leszünk mi, izraeliek, amikor feltámadunk ennek a tragédiának a hamvaiból?” Tizenegy esszéjében Grossman október 7. (elő)történetét egy nacionalista kormány katasztrofális döntéseinek sorozataként vázolja fel, és aggódva kérdezi: nézve az elmúlt hetvenöt év történelmét, válhat-e valaha az erődként működő Izrael Államból igazi, biztonságos otthon zsidók és palesztinok számára egyaránt?
