A másokkal kialakított kapcsolatainkat az önmagunkkal való kapcsolat határozza meg. Önmagunkkal töltjük életünk legnagyobb részét, ennek minősége határozza meg jóllétünket és elégedettségünket. Elsőre sokak számára megfoghatatlan, hogyan szeressük magunkat. Gyermekként az iskolában és felnőttként is csak kevés szó esik arról, hogyan tudnánk megbékélni, úrrá lenni a bennünk lévő kétségeken, félelmeken, önostorozáson, önelfogadási problémákon és a korlátozó családi örökségeken. Magától értetődőnek tartjuk, hogy ha valakinek jó munkája, családja van és megfelelő életkörülményekkel rendelkezik, akkor boldog. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a látszólag kedvező külső körülmények gyakran nem járnak együtt azzal a belső elégedettséggel, amelyet várnánk, és csak ideig-óráig képesek feledtetni belső világunk zaját. Olyan időkben élünk, amikor lelki jóllétünk szempontjából rendkívüli jelentőséggel bír, hogy megtaláljuk-e a külső világ extrém módon változó körülményei között a belül levő kapaszkodókat, a stabilitást. A valódi elégedettség azzal függ össze, hogy megtanuljuk szelíd támogatónkká tenni belső világunkat és átírjuk kollektív, transzgenerációs és traumaalapú mintázataink korlátozó működéseit. Ezáltal képesek leszünk kilépni egy olyan körforgásból, amely rabságban tartott minket. Némi gyakorlással, régi mintáink elengedésével megérkezhetünk az új mintázatok csodálatos felszabadító tapasztalásaihoz. Ezen az úton, a teljesség megélésében és a belső szabadság megtalálásában kíván szeretettel támogatni ez a könyv.
