„Szóval azt hitted, hogy már felnőtt vagy? Adj nekem pár percet, és elbeszélgethetünk róla.”
Felnőttnek lenni azt jelenti, hogy mentesülünk a fiatalkori káosztól, és megállunk a saját lábunkon. De vajon tudjuk-e, kik vagyunk valójában, és sikerül-e megőriznünk az élet iránti örömünket és kíváncsiságunkat?
Linn Sk?ber saját és mások élményeit használta fel arra, hogy fiktív monológokat, rövid történeteket írjon, amelyekben az élet e jelentős szakaszáról próbál mondani valamit.
Ír ráncokról és edzéshisztériáról, magányról, szenvedélyről és vágyról, nagy és kis gondokról, megszakadó kapcsolatokról, egymásra találásról, szerelemről és illatokról, amelyeket sohasem felejtünk.
A Szívem egy bezárt bódé című kötethez hasonlóan e szövegek is könnyű tollal íródtak, ugyanakkor a már ismert Sk?ber-stílushoz híven árad belőlük a komolyság.
Ismét megdöbbentett, hogy a sok területen tehetséges Linn Sk?ber mennyire jól ír szépirodalmat (...) A Szívem egy bezárt bódéhoz hasonlóan ezt a könyvet is Lisa Aisato illusztrálta. A maguk humoros, megható és pozitív életszemléletével remekül illenek egymáshoz.”
(Kathrine Kr?ger, Dagbladet)
„Milyen csodálatos könyv! Szívmelengető és szép, fájdalmas és szomorú, de időnként nagyon vidám is. Linn Sk?ber könnyedén és fesztelenül ír, szinte látni a szeme ragyogását a sorok között. A könyvet olvasva visszavágyunk a koronavírus-járvány előtt megszokott, felnőtt életünkhöz.”
Trine Saugestad Hatlen, VG
