Az Amire telik szociografikus versei barakkszerű házakból álló munkáslakótelepre, szegregátumba, lepusztult tízemeletesek lakásaiba vagy épp egy élelmiszerbolt kasszája mögé vezetik be olvasójukat. Szűk terekben botorkálunk, orrunkat megcsapja a nedves falak, a dohány, az átázott kabát, az étel szaga – élesedő érzékekkel ott vagyunk a kiszolgáltatottak, a mélyszegénységben élők között. Juhász Tibor fontos munkát végez: szenvtelen hangon írja az együttérzés verseit.