Bezzeg a mi időnkben a gyerekek még komolyan vették az iskolát. Bezzeg akkor még tanultak. És akkor még voltak igazi barátságok. Egész délután együtt bandáztunk, csavarogtunk a többiekkel. Ma meg? Ma már a gyerekeket nem érdekli semmi, csak a számítógép. Ülnek otthon, és a klaviatúrát nyomkodják ahelyett, hogy tanulnának, bandáznának, csavarognának. Hát miféle gyerekek ezek?
Na de tényleg bennük van a hiba? – teszi fel a kérdést Miklya Luzsányi Mónika. És hiba-e ez egyáltalán? Mi lenne, ha fejcsóválás helyett megpróbálnánk megérteni a gyerekeinket, ha őszinte érdeklődést mutatnánk az iránt, ami számukra – sőt ha az oktatási rendszerünket nézzük, talán nem is csak számukra – valóságosabb, mint az iskolai tananyag? Ha közösen alakítanánk ki a kereteket? Ha már kicsi koruktól fogva felelősségre tanítanánk őket, hogy később ne okozzon gondot a felelős felhasználóvá nevelődés sem? Mert a kulcsszó itt is a felelősség – és a bizalom. A szerző közvetlen, szórakoztató stílusban, élő példákon keresztül mutatja be a különböző szülői attitűdöket, a különféle gyerektípusokat, és egy olyan szemléletbeli mintát kínál, amely hozzásegíthet, hogy legyőzzük a témával kapcsolatos szorongásainkat, és a kezünkbe vegyük az irányítást.
