A mikor Clarence Smoyert a Sherman tankja irányzói pozíciójába ültették, a társai hamar rájöttek, hogy a pennsylvaniai szelíd óriás titkos képesség birtokosa: mesterlövész-őstehetség. Clarence és társai, a legendás „Lándzsahegy hadosztály” harckocsizói eleinte legyőzhetetlennek hitték a tankjaikat. Aztán találkoztak a német Párduccal, amely olyan gyilkos erejű ágyúval volt felszerelve, hogy a legvastagabb páncélt is képes volt átütni. Ekkor Clarence-ék olyan fegyvert kaptak, amely elég erős volt, hogy bosszút álljanak vele az elesett bajtársaikért: a Pershinget, a híres-nevezetes „szupertankot”. Ezzel azonban együtt járt egy gyötrelmes, új feladat is: immár minden támadás alkalmával ők haladtak legelöl. Így aztán Clarence tizedes azon kapta magát, hogy ő vezeti az Amerikai Egyesült Államok hadseregét az európai hadszíntér legnagyobb városi ütközetébe, amelyet Kölnért, Németország „Erődvárosáért” vívtak. Mikor keresztülverekedték magukat a romokon, Clarence megütközött a félelmetes Párduccal, és harcérintkezésbe került a tizenéves Gustav Schaeferrel is, egy Panzer IV-es tank géppuskásával, akit társaival együtt öngyilkos akcióba küldtek, hogy állítsák meg az amerikaiakat. Amíg Clarence és Gustav golyózáport zúdítottak egymásra egy széles sugárúton, meglepetésként érte őket egy fekete autó tragikus felbukkanása. Ami ezt követően történt, az egészen a közelmúltig kísértette Clarence-t, és arra késztette, hogy térjen vissza Kölnbe, és cselekedje meg az elképzelhetetlent: nézzen szembe az ellenfelével még egyszer, utoljára.
