Jelen kötet az első összefoglaló tudományos munka a „Közgáz” történetéről. További újdonsága, hogy első ízben kezeli egységben a Budapesti Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Kar (1920-1934), a József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdaságtudományi Kara (1934-1948), a Magyar Közgazdaságtudományi Egyetem (1948-1953), a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem (1953-1990), a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem (1990-2000), a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem (2000-2003) és a BCE (2003-tól) történetét. A kötet célja, hogy átfogó módon láttassa a százéves múlt egyetemtörténetét, függetlenül a politikai-gazdasági rendszerek változásaitól. A többnyire történeti alapkutatásokra építő könyv lábjegyzetekkel, irodalomjegyzékkel, fényképválogatással, szervezeti ábrákkal, névmutatóval, archontológiával segíti olvasóit. A meglehetősen heterogén forrásadottságok befolyással vannak a kötet felépítésére és módszertanára egyaránt. A fejezetek többsége jórészt levéltári anyagokra építő, szervezettörténeti jellegű összefoglaló, ám bizonyos esetekben lehetőség nyílt narratív kútfők bevonására és a társadalomtörténeti fókusz megjelenítésére is. A kötet húsz fejezetből áll, amelyeket összesen tizenöt szerző jegyez. A fejezetek többnyire kronologikus sorrendben követik egymást − ezt a sorrendet bizonyos esetekben korábban még nem taglalt tematikus fejezetek törik meg (ifjúsági élet, szakkollégiumok, könyvtár, stb.). A történeti kontextualizálás érdekében külön fejezetek ismertetik a hazai közgazdasági felsőoktatás 1920 előtti előzményeit, illetve az egyetem és elődintézményei beilleszkedését a mindenkori oktatáspolitikai folyamatokba.
