Sokféle hangütés, finom rájátszások, formai megoldások jellemzik Wirth Imre friss líráját, emblematikus verseket ír újra (például Adytól a Kocsi-út az éjszakában-t), érzékenyen jelezve az időbeliség eltörölhetetlen jelenlétét is. Nem idegen a költőtől a veszteségekből fakadó líraiság, miközben jelen kötetében is imitációk, utalások képeznek távolságot, így nem is lehet markánsan körülhatárolni a beszélőt. „Apa-versei” ezt a megfoghatatlanságot odáig fokozzák, hogy bár szinte intentio recta direkt beszédnek tűnnek, az abszurd és ironikus, vagy éppen tragikus narráció lebegteti az értelmezést.
Az Ő volt a rejtélyes állat című kötet, azon túl, hogy élményszerűen „költői” módon tematizálja az időbe vetettséget, egy nemzedéki olvasat lehetőségét is magában hordozza. Alkotásai a kételkedés és tanácstalanság útvesztőiben bolyongás emlékezetes lenyomatai.