Nagy Diána a MOMÉ-n benyújtott doktori munkája a Japán-magyar képes szótár, amely 2014-ben Magyar Formatervezési Díjat nyert. A könyv olyan, elsősorban gyerekeknek szánt képes szótár, amelyet felnőttek is haszonnal forgathatnak. A jó képes szótárak egyik nagy tanulás-módszertani előnye ugyanis az, hogy az erős vizuális ingerek az akusztikus ingereket felerősítve nemcsak segítenek a megtanulandó szavak gyorsabb és mélyebb bevésődésében, de egyfajta vizuális mankót is nyújtanak későbbi felidézésükhöz. Különösen igaz ez egy olyan könyvtárgy esetében, amely erős színekkel, ikonszerűvé egyszerűsített képekkel, tükrözéses technikával dolgozik, és nagy hangsúlyt fektet a képek térbeli elhelyezésére.
A szótár a következőképp épül fel: a tematikusan összeállított oldalpárok „a” és „b” oldalán, kisebb-nagyobb eltérésekkel és tükrözve, ugyanaz a kép ismétlődik meg, az „a” oldalon japán, a „b” oldalon magyar feliratokkal. A szerző a képek közötti eltéréseknek szintén komoly szerepet szán a tanításban, és játékra hívja olvasóit: „Mik a különbségek, és mi az egyforma? Böngéssz és tanulj játszva!”. És ha az olvasó szót fogad, a különbségeket böngészve számos olyan eltérésre is bukkanhat, amely a japán és a magyar kultúra, életmód, építészet stb. különbségeit tükrözi.
Az oldalpárok témái sorrendben a következők: „az állatkert lakói”, „az óceán lakói”, „napszakok”, „időjárás/növények”, „az erdő állatai”, „a mező élőlényei”, „a parasztudvar állatai”, „a város”, „zöldségek/gyümölcsök”. A szótárt tehát felnőttek is haszonnal forgathatják, mégis elsősorban gyerekeknek ajánljuk, nemcsak főbb tematikus hangsúlyai miatt, hanem azért is, mert, mint ahogy azt Szily László megfogalmazta, „Nagy Diána az aranyosállat-rajzolás Paganinje.”
