A Felperzselt ország múltidéző mű – feltehetően a neves író-irodalomtörténész legfontosabb munkája – a második világháború végének „ébredését” eleveníti fel. A front elvonul, az emberek kitántorognak a pincéből, némelyek hazaérkeznek a hadifogságból, másokat bilincsbe verve hoznak, mint háborús bűnösöket. A béke első pillanataiban az írók is eszmélnek, ébrednek. Élményeiket ostromnaplóban rögzítik, mint Kassák, Déry, Illyés, Nagy Lajos, mások türelmetlen utópiákat szőnek. Felfogható-e ma, hogy a magyar–szovjet társaságnak a Nobel-díjas Szent-György Albert volt az elnöke Zilahy Lajossal? A folyamatos tegnap leírásának tárgya: emberek és események, illúziók és csalódások. Ébredés, egy-két évre, mielőtt a felperzselt országra újabb sötétség borult. Ungvári Tamás nagy tudású mester, Széchenyi-díjas tudós, József Attila-díjas író: ifjan kortársa lehetett a Felperzselt ország történéseinek, kartársa azoknak a nagy íróknak, akiknek sorsából metszetet ad. A mű egyszersmind önéletrajz harmadik személyben, tanúvallomás egy világégés utóéletéről, képzelgésekről és úttévesztésekről. Nem kisebb feladatot vállal ez a mű, mint Bibó nyomán értse meg a zsákutcás történelmet. A Felperzselt ország nem a szaktörténész műve. Igaz, a biztos tájékozódású irodalomtörténész rajzolta fel azt a térképet, amelyet a szépíró népesített be korhű díszlettel, a mához szóló drámával, elfeledett történetekkel. Ungvári Tamás történelmi miniatűrjeinek, négykötetes enciklopédiájának olvasói most a mesterművet tarthatják kezükben, a saját történelmünkről, a megszenvedett igazságról.
