A Scolar Versek-sorozatban megjelent Feltételes megálló (Scolar Kiadó, 2009) és az Úgy nincs, ahogy van (Scolar Kiadó, 2010) című Tandori-kötetek után a Jaj-kiállítással folytatjuk a kortárs magyar irodalom emblematikus alakjának, Tandori Dezsőnek életműsorozatát.
Jaj-kiállítás – mint a cím is jelzi, Tandori kötete kiállításra hívogat. A színes, album jellegű könyvet lapozgatva furcsa sétát tehetünk a Tandori-világot benépesítő alakok, jelképek, angyalok, madarak, Tandoris-graffitik, megfejtésre váró szimbolikus feliratok világában.
A festőkről, zenészekről írókról, költőkről, régi és újmódi „sztárokról” készített krétarajzok Tandori Dezső művészetének eddig kevesek által ismert részét alkotják. A képzőművészet és az irodalom összefonódásának lenyomatai ezek a hol pillanatnyi érzelemrezdülések szülte vázlatok, hol művészien kidolgozott színes krétaportrék. Ezernyi arc, képvers, tablószerű kornyomat elevenedik meg a Jaj-kiállítás „pannóin”, melyek Tandori örök „celebjeit” öntik immáron nemcsak versben, hanem a versnek testet adó rajzban is.
Ekképpen szerepelhet egy kötetben Oscar Wilde-tól Sean Conneryn és David Bowie-n keresztül Petőfi Sándorig vagy éppen Ottlik Gézáig Tandori életének megannyi fő- és mellékszereplője. Furcsa válogatás, merész, szokatlan vállalkozás formát adni e „hősöknek”, kiknek sorsa, művészete akarva-akaratlanul, de beépült Tandori művészetén keresztül (is) a magyar irodalomba.
A hét ciklusra osztott kötet összességében közel 150 színes rajzot tartalmaz.
A rajzokat versek, jegyzetek, személyes emléktöredékek lejegyzései tarkítják, illetve választják el egymástól.
A kötetet végiglapozva közelebb kerülhetünk a modern magyar költészet meghatározó alakjának világához.
Mi is az a Jaj-kiállítás?
– tömérdek rajz és igen kevés szöveg –
századunk első évtizedének különleges
alkotása. De ha akarjuk, laza
labirintus, kesze-kusza madárfészek,
vagy nagyon is a múlt század szellemének
őrzője. 1945-ben vagyunk így, Párizs
határában, romterepen. Ahol Albert
Langlois clochard magához tér,
emlékek nélkül új életet kezd,
hajdani azonosságának régi alakjai
– feleség, sok ismerős, cimbora –
reménytelenül próbálják felébreszteni
azt az illetőt, aki valaha volt.
Könyvünk szempontjából itt az
a történetben az érdekes, hogy
clochard a romhalmazokról szedett
színes folyóiratokból képeket vág ki,
ragaszt fel kartonra, keretez be,
ajándékba viszi azoknak, akiket szeret,
de óhajuk szerint nem „veheti” őket.
„Rajzolásnak magam csak
csőlakója vagyok, de a válogatás
önálló életet kezdett, szeszélyesen
gyarapodott… és a többiről: a könyvben.
Remélem, együttélésre alkalmas
»Akárminek-Akárkinek« bizonyulhat majd az olvasó, a nézegető számára.”
(Tandori Dezső előszavából)