Ungvári Tamás kötete a szerző sokoldalúságának bizonysága. A Poétika, A regény és az idő, a Bevezetés az irodalomelméletbe, A feledés enciklopédiája, a Labirintusok után a művelődéstörténész több évtized kutatásainak eredményével jelentkezik; súlyos és megfontolandó érvekkel egy több évszázados perben: hatalmas tudományos felkészültséggel tárja fel eszmetörténeti, művelődésszociológiai, irodalomtörténeti nézőpontból a „zsidókérdés” magyarországi útját a reformkortól napjainkig. Műve elméleti alapvetés és történelmi nyomozás, a zsidó magyarság befogadásának és kirekesztési kísérleteinek izgalmas panorámája. Ungvári professzor a felvilágosodás filozófiájától a jobboldali radikalizmusig követi nyomon az eszmetörténeti változásokat. Az izgalmas, olvasmányos stílusban megírt mű vitákat ismertet, és vitára ösztönöz a „kérdés” vizsgálatában. A kötetet gazdag jegyzetapparátus és személynévmutató teszi jól használhatóvá a kutatók és az érdeklődő olvasók számára egyaránt. „A »zsidókérdés« politikai pótkávé, ürügy. A politikai és gazdasági hatalom nélküli kisebbség »ügyével« előhozakodni ma tünet jellegű. […] A zsidó magyarság szellemi öröksége […] rendkívül erős. Mint a teher alatt növekvő pálma szökkent magasba az emancipáció termékeny talaján. Kultúrateremtő erőként, a magyar művelődés alkotóelemeként kitéphetetlen része a nemzeti, s ezáltal az egyetemes kulturális örökségnek. […] Munkámat elkésett, mégis aktuális védőbeszédnek szántam egy történelmi perben, mely a zsidó magyarság kulturális hozadékát vitatta egy már megsemmisített törvénykönyv alapján. Tárgyam összetettsége rászorított a történelmi, művelődés- és eszmetörténeti, szociológiai és irodalmi vizsgálatra, a szakirodalom minél teljesebb feldolgozására. S arra a »körkörös« módszerre, mely a köztudatba olykor jeltelenül felszívódott alapszövegeket újra s újra más szempontok alapján vizsgált meg. […] A vezérmotívumok fel-felmerülése: dallamváltozatok más fekvésben: a szerző küzdelmét visszhangozzák egy-egy alapszöveg megértésére, kibontására."
