Egyszerre egy beszéljen

Turi Tímea negyedik verseskötete sajátos fricskaként lép olvasói elé: annak ellenére, hogy egymástól függetlenül is értelmezhetjük az egyes költeményeket, azok, távolabbról nézve, kiadnak egy átfogóbb mintát. A költőtől nem áll távol a humor, de a szatirikus odamondás gesztusa sem, ám ezt elnéző mosollyal teszi – a versek beszélőjének határozott véleménye van a világ dolgairól, a közösségi médiáról, a férfiakról vagy a magyar irodalomról. Miközben ezeken a témákon az egyes ciklusokban rendre végigmegy, az Isten felé forduló, kereső ember is megjelenik a kötet lapjain, az az ember, aki imáival szeretne közelebb kerülni teremtőjéhez, de az ima olykor nem szól másról, mint a közösségi élmény megtapasztalásáról vagy a traumák és sérelmek terapeutikus kimondásáról.