A nyelvtörténetet érintő közismert megállapítás, hogy a változási folyamatok a nyelvi rendszerben meglévő váltakozásokon alapulnak. A kötet tanulmányai a középmagyar kor nyelvhasználatára koncentrálva többféle − elsősorban morfológiai és szintaktikai − váltakozást vizsgálnak. A kutatások közös forrásanyaga a korszak élőnyelvközeli regisztere, tekintettel arra, hogy a nyelvi rendszerben történő elmozdulásoknak az élőnyelv az elsődleges terepe. Az adatgyűjtés kiindulópontja a munkacsoport által korábban létrehozott Történeti magánéleti korpusz (tmk.nytud.hu), amely boszorkányperes szövegeket és magánleveleket tartalmaz. A tanulmányok egy része a korszak más regisztereire, illetve későbbi korokra is kitekint, számos esetben az adott esettanulmányokon túlmutató, elvi jelentőségű megállapításokat is megfogalmazva. A vizsgálatokban minden esetben összekapcsolódnak a kvalitatív és kvantitatív szempontok. Az eredmények elsősorban a történeti grammatika és a történeti szociolingvisztika művelőinek érdeklődésére tarthatnak számot.
