Északról a fagyott tenger, délről a bevonuló német hadsereg – nincs kiút a jeges szorításból. Egy testvérpár mégis messzire vágyik: Jesper Marokkóba, a melegbe, húga, elbeszélőnk, pedig Szibériába, a transzszibériai vasúttal. Amikor a németek megszállják Dániát, a különc Jespernek menekülnie kell. A két testvér ekkor látja egymást utoljára…
A regény elbeszélője az Átkozom az idő folyamátból is ismert Arvid Jansen anyja. Ő emlékszik vissza a gyerekkorára és az ifjúságára, és főként három évvel idősebb bátyjára.
Helyenként már-már vad erővel ütközik egymásnak múlt és jövő, és mi nem tudjuk kivonni magunkat a hatása alól. Lélegzetelállító. (The New Yorker)
Legjobb, legfénylőbb pillanataiban az Irány Szibériát ugyanaz a fajsúlyos gondolatiság jellemzi, ami a Lótolvajokat oly kiválóvá tette, csak épp az elbeszélő ezúttal egy hatvanéves nő, akinek aktuális helyzete végig rejtve marad előttünk. (The New York Times)
A regényt jelölték az Északi Tanács irodalmi díjára – a legrangosabb skandináv irodalmi díjra – és az IMPAC Dublin nemzetközi irodalmi díjra.
