Ötvös Nagy Ferenc, a hazai zománcművesség egyik legkiemelkedőbb alkotója több évtizedes szakmai tapasztalatát összegezte Zománcmívesség című könyvében: a történeti áttekintés mellett teljes alapossággal mutatja be a zománcozás folyamatát, kezdve a fémek megmunkálásától a különböző ötvöszománc technikákig.
A Zománcmívesség folytatásának tekinthető Festőzománcozás című kötetben a szerző az iparművészet és a képzőművészet közötti határvonalat átlépő festőzománcozás technikáit ismerteti részletesen, kiegészítve a szükséges elméleti ismeretekkel. A különböző festőzománcozási eljárásokat világosan, érthetően és átfogóan mutatja be saját és művésztársai tapasztalataira támaszkodva, magyarázó ábrákkal és fotókkal gazdagon illusztrálva. Célja, hogy a gyakorlókat megkímélje a felesleges kísérletezéstől, valamint a kudarcoktól és a csalódásoktól, mert olyan módszereket ismertet, amelyek eddig megállták a helyüket, és sikerrel kecsegtetnek, továbbá kiindulási alapot adhatnak új kísérletekhez is:
„A festőzománcozásban nincsenek alapelvek. Minden csak a technológia következményeként jöhet létre, és mindenkinek saját magának kell megszereznie a tapasztalatokat, megismernie az anyagokat, az égetéssel járó lehetőségeket, mert a festőzománcozás a »tűzzel való pikturálás«-t is jelenti. Ebben valóban nem lehet kötelező érvényű technológiai tanácsokat osztogatni. Egyet lehet, bizonyos anyag- és technikai ismereteket megosztani, festési és égetési példákat felsorakoztatni. Lesz, aki majd követi és végigcsinálja ezeket, de lesz, aki ezeket a tapasztalatokat meg is újítja.”
Ötvös Nagy Ferenc Jászkiséren született, ötvös-iparművész, etnográfus, muzeológus, művésztanár. 1987 óta Kecskeméten alkot. Olyan ötvöstárgyakat készít, melyeken döntő fontosságú a zománc – mint anyag. Nevéhez fűződik néhány – már-már feledésbe merült – zománctechnika felelevenítése, többek között az erdélyi sodronyzománc és az ? jour (áttört-, ablak-) zománc.
Az általa újjáélesztett ötvöszománc-technikákkal kapcsolatos legfontosabb szakmai hitvallása a zománcművészeti hagyományok megőrzése, ápolása, a művészeti oktatásba történő beépítése, kísérletezés, új lehetőségek kidolgozása, szakirodalomban való megörökítése, megjelentetése, a hazai ötvöszománc-művészet európai rangra emelése.