„Nem könnyű a változások, fordulópontok, átrendeződések korszakában élni. Ilyen érzés kamasznak lenni. Mintha csak valaki átrendezte volna a szobádat a tudtod nélkül, anélkül, hogy megkérted volna rá. Hirtelen minden ismeretlen, teljesen más, te pedig ott állsz az új szobádat fürkészve, és arra gondolsz: mi ez a váratlan változás? Mi történt itt? Hol vannak a játékaim, az érzéseim, a biztonságom és az ismerős illatok? Hová lett mindez? Ez itt az enyém lenne?”
Linn Sk?ber az életről, a pattanásokról, a békéről és a hiányérzetről kérdezte a fiatalokat, arról, hogy milyen érzés egyszerre gyermeknek és felnőttnek lenni, mi a legcsodálatosabb vagy a legfélelmetesebb a kamaszkorban, és miért olyan idegesítőek a felnőttek. A válaszokból fiktív monológok születtek, amelyekben a szerző igyekezett megragadni ennek az izgalmas és szép, ugyanakkor nehéz időszaknak a folyamatát. Mindegyik történetben magunkra ismerhetünk, akár a változások korában élünk, és válaszokra várunk, akár szülőként, a partvonalról szemléljük az eseményeket. Az illusztrációk a népszerű norvég grafikusművész, Lisa Aisato munkái.
A könyv felnőttként is annyira izgalmas, annyira hibátlan nyelvezetű és ritmusú, annyira tűpontosan mutat rá a kamaszok érzelmi világára, hogy egyszerűen nem tudtam letenni. Olyan tabusított, érzékeny, a kamaszok testi és lelki változásaival, a szülő-gyerek viszonnyal foglalkozó témákat vonultat fel Linn Sk?ber, amelyek utólag segítettek a kamaszkori önmagam, és előre segítenek a még nem is kamasz gyerekeim megértésében. Most már csak azt sajnálom, hogy épp kamaszként nem olvashattam. (Szél Dávid író, az Apapara blog szerzője, Szívünk Rajta program zsűritagja)
Valódi segítség lehet kamasz gyereket nevelő szülőknek, hogy megérthessék picit, mi jár a csemetéik fejében. De ajánlom kamaszoknak is, hogy ezeket a szövegeket olvasva rájöhessenek, hogy nincsenek a problémáikkal egyedül, és hogy az egész világ összes kamaszának a fejében ugyanazok a gondolatok játszódnak le. (Szabados Ági, KultTér)
